GoldenBlog 2012 – Blogverseny [UPDATE]

Posted: augusztus 20, 2012 in gépház

Jaj de rég jártam már itt a blog vezérlőpultjába, hiányzik is nagyon az írkálás….. mindig jó volt nézni a statisztikákat, ahogy egy-egy kirándulás után sokan jötettek elolvasni a beszámolót, esetleg csak meglesni a képeket. Lógok még nektek egy nagy, végleges beszámolóval, ígérem be fogom pótolni, most viszont más ügyben íródik ez a bejegyzés.

Nem szokásom se blogon, se Facebookon kuncsorogni a lájkokért versenyszinten, egyedüli kivételt képez a Goldenblog, amit már kb fél éve meg is jósoltam, hisz tudtam, hogy indulok. A blog az “egyéb” kategóriába került, ami csakis közönségdíjas – itt számítok Rátok! -, viszont természetesen itt is a legnagyobb a konkurencia, még a név nélküli blogok is itt szerepelnek….

Szóval itt a nyolcadik GOLDENBLOG, ahova beneveztem kicsi Erasmus blogomat. Kérlek titeket kattintsatok a képekre vagy ide: SZAVAZOK.

Menjetek legalulra az EGYÉB kategóriába, keressétek ki az “Írországban Erasmus blog”-ot, és szavazzatok. Facebook integrált a szavazás, szóval engedélyt kér, de csak akkor tszi ki a faladra a szavazatod, ha külön megengeded neki, szóval nem SPAMmeli szét a falad. Bár én külön megköszönöm, ha kint hagyjátok a szavazatokat a falatokon, hátha így más is kedvet kap.

Köszönöm! 🙂

UPDATE

Kis érdekesség:

Az egy kategóriában 156 blog verseng a címért, ahol jelenleg NEKTEK KÖSZÖNHETŐEN a 7. helyen vagyok! El sem hiszem, nagyon köszönöm! Kérlek titeket, ne hagyjatok alább a szavazással, nagyon megtisztelő és örömteli lenne a TOP10-ben végezni. Első helyen még szép, hogy a Tékasztorik vannak, én is oda szavaznék, ha nem lennék versenyben. 🙂

Eljött ez a pillanat is…. A pillanat, amit az egész történet elején elképzelhetetlen messzinek tűnt, és amit semennyire sem akartam. Aztán az idők múlásával ez a pillanat egyre csábítóbb lett, egyre inkább vágytam arra, hogy bekövetkezzen.

Vége az Erasmusnak. Eddigi életem legnagyobb kalandja és legjobb döntése volt, minden hullámvölgy ellenére! Mert hát hullám hol nincs? Még a villamosok sínje is hepehupás, az élet meg azért a síneknél jóval komplikáltabb.

Ebben az évben volt minden, kirándulás, bulik, közös vacsik, új barátok, új környezet. Persze voltak nézeteltérések, voltak nem tetsző programok vagy éppen szúrta a szemem valami. Voltak laza sulis hetek és voltak vért izzadós vizsgaidőszakok.

Ezt megfejelték a felejthetetlen utazások és néha a hazaugrálások. Így összességében kijön egy olyan felejthetetlen élmény, ami egész életemben elkisér, ezeket soha senki nem fogja már tőlem elvenni, az itt töltött egy év olyan erősen beégette magát az emlékeim közé.

A második szemeszter már lazább volt a honvágy tekintetében, hisz kb másfélhavonta haza tudtam menni. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy esetleges mélypont esetén is reklám-mosollyal vészeljem túl a történteket, hisz a második félévre elfogyott a kezdeti lelkesedés, a többi nebulóból álló team is szertefoszlott, néhány barát maradt csak, de persze nem maradtak meg a 40 fős bandék. Meg aztán nagyon kijöttek a kultúrális különbségek, itt főleg az olaszokkal lehet példálozni, az ő klikkjüknél semmi sem erősebb. Csesznek angolul beszélni ha már ketten vannak, bezárkóznak, csak akkor keresnek meg, ha kell valami. Tisztelet persze a kivételnek, ami a 40ből pont 4 ember volt.

Az utolsó nap Athlone-ban nagyon kellemes volt, 25 fok és verőfényes napsütés, igazán kedves volt az égiektől, hogy így lehetett elbúcsúzni a városkától. Így az utolsó reggeli után gyorsan még bementem a Nemzetközi Irodába elbúcsúzni, plusz a bankba beugrottam megszüntetni az ír bankszámlámat. Ezt aztán egy városi séta követte, egy jeges-édes kávé a Towncenterben a törzshelyen, majd le a folyópartra. Ha az év túlnyomó részében ilyen szép idő lenne, akkor talán a bennszülöttek se lennének ilyen agyamentek.

A vízparti “napozás” után meg elcsattant egy fagyi, majd utolsó séta a rancsra, búcsúpuszi a csacsinak, ahol viszont egy igazi meglepetés várt. 🙂

A bocik is külön “múúú”-ztak nekünk és integettek a fülükkel, majd vissza a koliszobába és a maradék dolgokat is bepakolni. Elkezdődött a matekozás, hogy mit hova, ez abba a zsebbe, ez ide az oda. Pláne tudva, hogy itt nem egy Malév kedves munkatársa fog várni, hanem a Ryanair AVH-s tisztjei fogják tizedelni a be-chekolásra ítélt utasokat.

Utolsó vacsi, rendeltem egy pizzát, hisz már minden elfogyott, egy üdítőért még leszaladtam a boltba és ennyi. Kirámoltuk a szemetet magunk után, majd eljött a hajnali f3, amikor a busz megjött értünk. Innen egyenes út a reptérig, az éjszakai busz nem áll meg sehol, legalábbis nekem a két utolsó tapasztalatom ez, így nagyon gyorsan beértünk a terminálunkba. Itt Katával beültünk a Starbucks-ba, én javasoltam, mert nagyon kényelmes fotelek vannak, plusz itt van konnektor a laptopomhoz. Az azért durva, hogy olyan otthonosan mozgunk Katával már a reptéren, hogy megvan a szokásos szék, tudjuk kérdés nélkül mi merre, meg hogy mi itt a dolgok menete.

5 órás üresjárat töltötte ki a busz érkezése és a gép indulása közti intervallumot, amit viszont kellemes beszélgetéssel hamar el is ütöttünk. Persze az már meglátszik rajtunk, hogy több, mint 24 órája nem aludtunk, sőt…. Plussz még egy csomót pakoltunk, hurcolásztunk, szóval nem épp sorozatmaratonba fáradtunk bele.

Ryanair-nél mindig jön a para a kapunál, jaj most épp mibe kötnek bele, de most azt kell mondjam, nem volt semmi gáz. A be-checkolt táskám egy kilóval több volt, de nem akadékoskodtak… a kapunál meg senkinek nem nézték meg a kézipoggyász méretét vagy súlyát.

Viszont ami még hozzá tartozik a Ryanair-hez, azok az utastársak. Olcsó hús-híg lé, olcsó repjegy-híg társaság. Persze egy szavam sincs az olcsó jegyek ellen, de mikor keleti szomszédainkból áll a fél gép úgy, hogy –sajnos ki kell mondjam- bűzlenek, az elég kellemetlen. Ilyenkor úgy megy a vadászat a gépen, hogy hova üljünk, ahol nem lehet érezni. Szerencsére sikerült a missziót végrehajtani, és –ámbár hulla fáradtan- de sikerült leheveredni a Boeing 737-es pirinyó, rikító sárga Ryanair-es székeibe. Jöhet a 3 órás út, jöhet a légnyomás az agyamba a felszálláskor, jaj de rühellem.

Végre itthon….. örömködés, smsek, Facebook üzenetek…. Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, nagyon jólesnek! 🙂 Majd itthon végre a “Mami főztje”, ez azért überelhetetlen. 😛 Aztán egy kis alvás, mert az nemnagyon ment az elmúlt másfél napban. Estére egy családi mozi volt betervezve, de azt is elaludtam, bár ezen nem csodálkozom.

Így most megírtam ezt az összefoglalót a hazaútról, de még lesz poszt! 🙂

UI: most realizálom, hogy amennyire jó formába kerültem kint félidőben, ez a második vizsgaidőszak plusz, hogy megtanultam főzni …. naszóval sikeresen visszakaptam a kis plusszt, kereshetek edzőtermet itt 😀 és bajban vagyok, mert anyám most lesi minden kívánságom és úton-útfélen valami kaját tálal 😀

Éljen-éljen! Tüzijáték, pezsgődurranás, konfetti és parádé. Ezt mind kérem most azonnal, ugyanis jelentem: VÉGE A VIZSGAIDŐSZAKOMNAK! 🙂

Megvolt az uccsó vizsgám, túlizgultam előtte ezt egy kicsit úgy érzem.

Már csak egyet kell aludni, és megyek is haza….. elméletben ez kettő lenne,csak gyakorlatban redukálódik 1-re, ugyanis csütörtök hajnalban max a buszon fogok aludni. A végén ugyebár arra megy az ember, minél kevesebb menjen pocsékba, legyen szó kajáról vagy egyéb tisztálkodási eszközökről. Kiszámolni se lehetett volna ennél jobban, még a mai meg a holnapi zuhanyomra van samponom és tusfürdőm és ennyi volt. Ugyanez van még a maradék krumplimmal és halrudakkal a mélyhűtőben.

A blogbejegyzés nem lesz most velős, csak a lényeget akarom kikiálltani, hogy VÉGEEEE! 🙂 Most nekiesek a csomagomnak, bepakolok kb teljesen készre mindent, majd holnap még egy uccsó séta Athloneban, elköszönés Shay-től aztán éjszaka gooo!

Ja, tegnap elkértem az összes képet Linas-tól, meg a buliképek is megvannak szinesben is, szóval majd jönnek még képek! 🙂 Sőt, lehetséges, hogy vágok egy méghosszabb videót…. és most tele profi tájképekkel! 🙂

Na mentem csomagolni….

🙂

20120522-220019.jpg

20120522-220029.jpg

Posted: május 22, 2012 in Athlone, vizsga

Sokat beszéltem már arról, hogy amikor hazamentem szünetben, valahogy mindig jött a fos idő…. biztos voltam benne, hogy ez most sem lesz másképp…..hát tessék:

Nem is csodálkozom….. 😦

Gépház:

Fent lett egy Skype meg egy Videó menüpont, a Skype-nál láthatjátok, hogy épp online vagyok-e, főleg azoknak jó, akik kérdezni akarnak vagy felvenni a kontaktot. A videó menüpontot meg nem kell magyaráznom. 🙂

Itt vagyunk a végén mindennek, nagyon gyorsan eltelt az a 10 év, azaz sulis 1 év…. mutatom, mennyi van még hátra:

Bizonyám, a Kristóf-időszámítás szerint már nem egész két tekercs és otthon vagyok! 😀 Így lassan kezdődnek az összefoglalók írása, a blog végén szándékomban áll mindenféle statisztikával szórakoztatni a nagyérdeműt, érdekes számok tudnak megbújni egy egyszerű Erasmus-blog mögött. De még mielőtt odaérnénk, maradjunk az aktuális történeteknél és lássuk, milyen volt az utolsó péntekem Athloneban;

A csütörtöki vizsga után végre nem kellett a telefonra kelni, így kineveztem a napot hivatalosan is pihenőnapnak. Csak hogy megmutassam, hogy nézett ki a telefonom ébresztő-menüpontja a héten szerdán és csütörtökön:

Na fúj, rossz még most is ránézni…. Így pénteken gondoltam, hogy majd délig alszom, a fenéket…. persze, hogy magamtól felkelek 9 körül, meglátom az órát és próbálok visszaaludni, ami persze nem sikerült, csak még egy óráig keresem a kényelmes pozíciót az ágyban, aztán felkelek.

Kényelmes reggeli, ami inkább ebéd lett, mert elhúzódott, míg kiverekedtem magam a konyhába, plusz beterveztem egy utolsó edzést a konditeremben, ahova akkor már nem két pirítóssal akartam megérkezni a bendőben, hanem a szokásos csirke-köret kombóval. Így ebéd utáni pakolászás után irány a kondi, majd készülődés az estére, mert hát az International Society utoljára rendezett bulit, mindezt közös kajálással egybekötve meg egy kis énekléssel. Emellett még vártam az Ecoparceles futárokat is, mert egy koffert és a számítógépemet ugyebár feladom és vártam, hogy értejöjjenek. Amikor ide költöztem, akkor kora reggel jöttek érte, így délután 4kor már lemondtam, hogy még aznap elviszik, de végül csöngettek és felmarkolták a dobozokat.

Este fél 7-től pedig vártunk mindenkit a Scribe’s-ban, ahol béreltünk egy kareoke gépet egy “dj”-vel (egy 60 éves manus Athlone-ban a fő díszdzsoké, elég vicces….), ő csinálta a hangualtot egészen 10ig. Mindenki kapott egy ingyen hamburgert, plusz megtölthette a tányérját egy rakás körettel, közben meg mentek a szokásos zenék.

Miután már mindenki elfogyasztotta az ingyen-vacsit és már elegendő alkohol is fogyott, elkezdőtött a kareoke. Mókás volt, az egyik spanyol lány kb minden második számban közreműködött, folyamatosan ordította, hogy I LOVE YOU ERASMUS! 🙂 És a csajszinak olyan erős spanyol akcentusa van, hogy még csak össze se lehet téveszteni. 🙂 De ez így volt jó, és méltán tükrözi a hangulatot, meg az érzelmeket így az Erasmus végén. Még én is beálltam egyszer a mikrofon mögé, na persze nem kell megijedni, nem egyedül, azt azért nem vállalom be… és nem csak azért, mert borzalmas hangom van, hanem mert csúnyán megölte volna a hangulatot… 😀 Viszont a Society is kiállt külön, és kb 10en ordibáltunk, az úgy elment. 🙂

Linas barátom, aki nem mellesleg ezeket a király képeket csinálja, egyáltalán nem a szégyenlős típusba tartozik, persze ha a kedve meg van támogatva egy kis alkohollal. 🙂 Így ő is sikeresen énekelt:

Az éneklés után még lezavartunk egy gyors tombolát (nem, nem numerát! 😀 ), ahol még maradék A.I.T-s pulcsikat meg csokikak lehetett nyerni, plusz volt egy fotóverseny, azoknak a díjazottjai is megkapták a borítékot. Linas itt is már jól be volt nyomva, először nem is értette, miért hívták a színpadra. 😀

10kor lelépett a 60 éves hangulatfelelős, és átvettük a stafétabotot. Ugyebár rendszerint én csináltam ezeket a bulikat, “Homer” most is velem volt, de mondtam Linasnak, hogy hozza a zenéit mert egyszer megkért, hogy zenélhessen, és iszonyatosan jó bulit csinált. Szóval be is tettem a pult mögé és még a király fényképezőjével csináltam egy vagány képet is róla…sőt többet is:

Így ez tökéletes lezárása volt az Erasmusnak, a buli jó volt, és még csak nem is nyomorogtunk, nem jött el mindenki. Ennek olyan egyszerű oka van, hogy van, akinek már nincs vizsgája és hazament, vagy épp kihasználta még a szabad idejét, és elment szűk baráti társasággal kirándulni. Ez a buli éjfélig tartott, utána meg elvileg az egyik messzi koliban volt az afterparty, amit meg is hirdettek a házigazdák közvetlen azután, hogy én megcsináltam a Facebookon a mi bulink eseményét. Viszont valahogy a mi, 12es apartmanunkban is lett egy after, 30 ember a konyhánkban, voltak arcok, akiket még nem is láttam. 😀 Elment a hajnali fél3-as busszal a lakótárs “Sárkány”, aki olyan idegesítő és energiavámpír személyiség volt, hogy ha kérdezett, már attól felállt a hátamon a szőr. Afekta, attention-whore… na de mindegy is, elköszöntek tőle sokan, aztán ittragadtak. Majd miután ő felszállt a buszra, a többiek is átmentek a másik koliba, én meg lefeküdtem.

És egy nagyon jó kép “tesóval” a buli végére 🙂 :

Másnap már előkerültek a Managing People diák (keddi vizsga), de még szerencsére nem pánikszerűen, így belefért egy utolsó séta kedves szomszédunkhoz, a szamárhoz.

Így telt hát az utolsó péntekem Erasmus alatt Írországban, mostmár minden napból csak egy lesz…. és aztán csütörtökön fél 2-kor már magyar levegőt szívok, plusz végre jó idő lesz. Bár most néztem meg az otthoni előrejelzést, persze, hogy végig esőt mutat…. 😀 Meglepődtem volna, ha jó időben érek haza, bár fázni tuti nem fogok. 🙂

Még kb egy doboz tejet fogok venni, még csak tartós se kell, hogy legyen, egyszer még mosok magamra, egy vizsga és mire észbekapok, bár a légnyomás lesz a legnagyobb bajom a repülőn…. 🙂 El ne felejtsek rágót venni előtte, mert akkor nem olyan kellemetlen.

Remélem tetszett a beszámoló és köszönöm mindenkinek az eddigi figyelmet, mert most így át is lépjük ÁTLÉPTÜK a 10.000-es látogatottságot! De még maradjatok velem, ki tudja mi történik még csütörtökig, aztán meg lesz hazaköltözős beszámoló plusz érdekességek…..

UPDATE:

Linas néhány képet kinyomtatott valahol és keretbe tette, és most az egyiket nekem adta ajándék gyanánt…. egy litván városka szélén található ez a hely, otthon tutira a falamon végzi! 🙂 THANKS LINAS!!!!!

Nem klikkvadászatból, de most találtam egy videót, ami megmutatja Európa határtörténelmét az elmúlt 1000 esztendőben. 10. perc a videóban a legszomorúbb rész…. 😦 Mindenesetre érdekes, és hát európai ösztöndíjjal tanulok itt kint, így tökéletesen beleillik a blogba!

LOVE YOU ALL!

Posted: május 16, 2012 in gépház

Ezen gépház poszt írásakor pontosan 9834 lapletöltés volt a blogon azóta, mióta írom, lényegében szeptember eleje óta. Még lesz egy nagy poszt szándékaim szerint a búcsúbuliról, lesz egy hazautazós poszt, lesz tutira egy év végi összefoglaló poszt is… és még ki tudja, hátha valami születik mellette…. Így biztosan kijelenthezem, hogy át fogjuk lépni a 10000-es látogatottságot, ami egy személyes Erasmus blogtól nem kis teljesítmény, persze ha hírportál lennék, már lehúzhattam volna a rolót. 🙂 De ez nélkületek nem lett volna így, szóval nagyon köszönöm Nektek!!!!! Tartsátok meg továbbra is jó szokásotokat, lesz még itt poszt, ne tessék abbahagyni az olvasást. Nameg vannak visszatérő vendégek, látom ám a visszakereséseket, csak az tud pontosan cikk-címre rákeresni, aki már elolvasta. 🙂 Szóval csak így tovább, remélem továbbra is szórakoztatóan osztom meg veletek az élményeimet!